A fodrászat története. 2. rész: Milyen frizurák voltak divatosak a középkorban és a korai modern időkben?

Milyen frizurák uralták a fodrászat világát ezer éve? Csak néhány embernek, főként, akik a témában érdekeltek, vannak ismereteik erről, ugyanis általában nem foglalkoztat minket, hogy a középkorban, hogy viselték a hajukat az emberek vagy milyen frizura volt divatos a barokk korban. Ezek ellenére, érdemes megtudni néhány dolgot a fodrászat történetéről és az eltűnt korok trendjeiről, ugyanis ez egy végtelen ihletforrás is egyben.

Mondhatjuk, hogy a fodrászat, tágabb értelemben véve, akkor jött létre, mikor az első ember megjelent a Földön. A legegyszerűbb változatában a fodrászat a hajvágásból állt, gyakran tompa eszközökkel, túl hosszú és ritka hajjal. Ennek a gyakorlatnak a kifejlődésére időre volt szükség, hogy végül a művészet egy formájaként elismerjék.

A fodrászat fejlődése az évek alatt

A középkor és a korai modern idők két olyan történelmi időszak, melyek alatt a divat szinte majdnem minden évszázadban változásokon esett át, de a legjelentősebb fejlődés a fodrászat terén a középkor után figyelhető meg. Ez hatalmas és rendkívüli változatosság ideje volt a fodrászat és a hajápolás tekintetében, habár tudásunk ezen téren nem lépi túl a különböző történelmi forrásokban megőrzött tudást. Élvezze az utazást a fodrászat történetében.

Milyen frizurák voltak divatosak a középkorban?

A fodrászat történetének kutatása alatt érdemes megfigyelni, hogy a középkorban a spirituális szférát sokkal fontosabbnak ismerték el, mint az embert magát. Így, a legkívánatosabbak a szerény hajviseletek voltak, ugyanis az önmagukról való gondoskodást a hiúság jeleként ismerték el az emberek, és a társadalom ezt nem fogadta el. Ahogy azt nem nehéz kitalálni, a fodrászat művészetének fejlődése jelentősen lelassult ebben az időszakban.

Női középkori frizura

A nagy visszafogottság nyilvánvalóan tükröződött a középkori hajviseletekben. Az uralkodó trend azokban az időkben a szőke vagy világos vörös haj volt. Alapjába véve a fiatal lányok hordhattak kiengedett hajat, de a felnőtt nőknek megfelelő fejfedő alatt el kellett rejteniük frizurájukat. Ami még érdekes, hogy karcsúságuk kihangsúlyozására, a nők, a homlokvonaltól kezdődően eltávolították a hajat, haladva majdnem egészen a fejtetőig. Egyértelműen hangsúlyozni akarták a magas homlokot.

A hajfonás módja a fejfedő alatt nem igazán számított. A kényelem fontosabb volt. A legnépszerűbb egy központi elválasztás volt egy szoros frizura kíséretében a fej hátsó részén, hasonlóan, mint ahogy a mai fonatok készülnek. Habár időnként hosszú, hullámos laza hajat is lehetett látni fejfedőhöz rögzített fiola alatt. Ennek ellenére a fejfedő nélküli kiengedett haj viselése csak a kislányoknak és a hajadonoknak volt megengedett.

Férfi középkori frizura

Ami a férfiakat illeti, a középkori hajviseletek kicsit másként néztek ki. Az az igazság, hogy nagyobb szabadságuk volt, ami észrevehető volt a fedetlen fejek miatt. Ennek ellenére mindenféle fejfedő nagyon népszerű volt, beleértve a sisakokat is, különösen lovagok esetében. Miközben a legnépszerűbb középkori férfi frizurákról beszélünk, megkülönböztethetünk két típust:

• vállig érő (de annál nem hosszabb) kiengedett haj 
• en ecuelle (úgynevezett „tál vágás”), amelyet úgy lehet jellemezni, mint egy kissé fül fölé nyírt, és közvetlen alatta leborotvált haj

Ami igazán érdekes, hogy ezek középkori férfiak voltak, akik a nőknél nagyobb figyelmet szenteltek a hajápolásnak. Ez a trend főleg azokra a lovagokra vonatkozott, akik hosszú órákat töltöttek el hajuk ápolásával, kizárólag természetes eredetű növényi olajokat használva.

Normál napokon a férfiak vállmagasságig érő hajhálók viselésével tartották hajukat rendben. Ennek megvolt a maga előnye, ugyanis egy ráerősített sisak nem szorította annyira a nyakat. Különleges alkalmakra a férfiak csomózott vagy csavart tincsekbe kötötték hajukat a nyak és a váll fölött elhelyezve. Ezenfelül ezt a frizurát gyakran tojásfehérjével kenték be, hogy fényes és rögzített maradjon a haj. Elég problémás volt viszont ennek a hajnak a kifésülése. Elvégre a higiénia nem volt nagy erőssége a középkori embereknek.

Milyen frizurák voltak divatosak a korai modern időkben?

Néhányan azt mondják, hogy a középkor lényegesen lassította a fodrászat fejlődését és jelentősen gyengítette a helyes hajviselet jelentését. Van ebben egy csepp igazság, különösen, amikor rájövünk, hogy a hajat fedetlenül és formázva hordani legkorábban csak a korai modern időkben lehetett. Míg a fodrászatról beszélünk, jobb ezt a történelmi korszakot megfelelő irodalmi korszakokra választani, mivel a kulturális változások mellett párhuzamosan megjelentek a divat és fodrászat változásai is.

Frizurák a reneszánsz korban

A reneszánsz korszakot a fodrász művészet újjászületésének is nevezhetjük, amelynek végül sikerült a megszöknie a középkori szigor elől. Ez időszak alatt az emberek nagyobb figyelmet fordítottak a hajuk kinézetére, és ez kedvezett az új hajviseletek kialakításának.

A szépségideál újrafogalmazódott és azóta a reneszánsz szépséget a hosszú, aranyszínű, ápolt hajjal társítják. Bizonyára nem minden nő volt olyan szerencsés, hogy természetesen arany színű haja legyen, és így alakulhatott ki a természetes hajszőkítési mód. Az emberek különféle technikákat találtak ki, mint például a nap és a tengervíz szőkítő ereje, vagy a hajöblítők és növényi alapú festékek.

A reneszánsz fodrászat kezdete, a középkori trendek és az ókorban népszerű hajviselet újra definiálásának mozaikjaként határozható meg. Ezért a magas homlok uralkodott azokban az időkbe, így mind a nők, mind a férfiak borotválták a halántékukat és eltávolították a frufrut. Ezen felül tudták, hogy Milyen frizura volt divatos az ókorban és nem féltek használni az ókori görög- és római divatot. Az ügyesen elkészített frizurák fodrásztrendjei inspirálták a reneszánsz korabeli embert. Ezért is a természetes kinézetű és az ügyesen rendezett hajat találták újra vonzónak.

A legnépszerűbb reneszánsz hajviselet a középen egyenesen elválasztott, a fej mindkét oldalán elrendezett fonott kosszarv volt, melyhez számos vékony drótot és hajtűt, valamint divatos hajhálót vagy fiolát használtak (ezek később váltak népszerűvé). Egy másik meglehetősen hasonló reneszánsz frizura a fodrász mesterek egyikének köszönhetően jött létre: két szív alakú hajtekercs, melyet egy toque (karima nélküli kalap) és gyöngyökből készített hajháló díszített.

Frizurák a barokk korban

A barokk kort sokan az egyik legőrültebb korszaknak ismerik el, ami a fodrászatot illeti. Ez volt ugyanis a legmagasabb, legnagyobb és legrejtélyesebben fonott frizurák időszaka. Némelyikük kis toronyra hasonlított, amelyet nem lehetett igazából kizárólag természetes hajból elkészíteni. A gazdagság és pompa számított leginkább, és ez a trend Franciaországban volt a legerősebb. Minél későbbi barokk, annál magasabb frizura. És ez volt az a divat, ami a paróka viselését elindította.

Az első parókaviselők férfiak voltak. Ez a divat a francia XIV. Lajosnak köszönhető, aki kopaszsága elrejtése érdekében használt hamis hajat. Hosszú laza tincsekbe rendezett paróka a méltóság szimbólumává vált. A férfiak öltözékük kötelező elemeként tekintettek rá, annak ellenére, hogy rendkívül nehéz és kényelmetlen volt.

A női divat tekintetében ezek magas és erősen díszített parókák voltak, melyeket divatosnak találtak és számos fejlődésen mentek át. A legtöbb esetben a frizura helyettesítésére használták, amelyet a kevés természetes hajnak köszönhetően nehéz volt elkészíteni. Eleinte a parókákat inkább kisebb muszlim, csipke és drótvázas szalag kiegészítőkkel díszítették, és fontange néven volt ismert. Idővel, a barokk női parókák egyre nőttek, egészen hatalmas méretűvé fejlődtek. Speciális tömésekkel vagy drótvázzal állították azokat össze. A buja fürtök és a fonatok már nem voltak elegendők, ezért az emberek a hangulatuknak, évszaknak és az éppen aktuális eseménynek megfelelően kezdték el dekorálni a parókákat. Ezek elkészítéséhez tollakat, tüll hálót, kristályokat, művirágokat és gyümölcsöket használtak, valamint a parókákba tűztek pici jelentéssel bíró apró tárgyakat és egyéb díszítő elemeket.

Bár a barokk parókák gyönyörűnek tűntek és igazán lenyűgöző méreteket öltöttek, mégsem voltak higiénikusak. Annak ellenére, hogy szinte minden nap hordták őket, a barokk parókákat nem tisztították, így meglehetősen gyorsan tetvek élőhelyévé vált. Így váltak olyan népszerűvé Franciaországban a tetvek kiirtására használt kicsi arany kalapácsok. Ráadásul a paróka nem volt egy kényelmes viselet, akadályozták a szabad mozgást (a nőknek speciális bottal kellett támasztani magukat), a járművekbe a beszállást (gyakran az autók tetejét le kellett venni), csak úgy, mint az alvást.

Annak köszönhetően, hogy a barokk hajviseletet szinte lehetetlen volt egyedül elkészíteni - a magas parókák elkészítéséhez és dekorálásához a fodrászok kénytelenek voltak létrát használni - a professzionális fodrász szolgáltatás keresetté vált. Azokban az időkben nem léteztek profi fodrászatok, így ezt a szolgáltatást az illető otthonában végezték.

A 18. és 19. századforduló, a nagy visszatérés a természeteshez

A barokk kornak csak az utolsó időszakát - amit rokokónak nevezünk - ismerték el, mint a természetesség nagy visszatérése, habár még mindig hatással voltak rá a barokk által nagyrabecsült fürtök, díszítések, és a frizura általánosságban. Szerencsére az emberek ritkábban nyúltak már ezekhez a hatalmas parókákhoz, mivel a frizurák egyre kevésbé voltak bonyolultak. Elkezdték használni a háton laza fürtökben lehulló frizurát. Ezen felül arra koncentráltak, hogy hogyan növesszék a hajat annak érdekében, hogy a nem higiénikus parókák használatát követően regenerálódjon. Határozottan több időt és odafigyelést szenteltek a hajápolásra, mint mi manapság.